ParrotLife-A történet©

Ha * ilyen csillagot látsz a történetben,az azt jelenti,hogy helyszín váltás van!

Ha ** akkor reggel van!

 

-Hééé,én is megakarom nézni-szólt az egyik kisgyerek az állatkereskedésben-Engedj már oda!

-Mindjárt,várj egy  kicsit,még őt megnézem-a gyerekek a kukipapagájokat nézték,tetszettek nekik.

-Pssz,,Brunkin,pssz-szólt Csőri a lány kukipapagáj akit éppen felkeltettek az alvásból,de Brunkin megse halotta,ahogy szóltak neki.Csövi meglökte,de semmi.Olyan mélyen aludt Brunkin.

-Anyuci,megkaphatom őket??

-BRUNKIN,,BAJ VAN,ÉBREDJ!!

-MI,mi van?Elvittek?Elvisznek??

-Igen,el akarnak minket vinni!

-Heheheheh..-szólt oda Karom a sas fiú,aki mindig is utálta Brunkiékat!-Mivan?Elfognak vinni?Én még maradok!Haha

-Nem...nem...-dagogott,mert tudta,hogy úgy is elfogják vinni!

-Akkor??Ezt megkaphatom-szólt ismét a kisfiú-Léccives anyuci!

-Hmm...hát legyen!Eladó!Ezt kérjük!

Brunkin és Csőri csak repkedtek a kalitkában,nem akartak elmenni!

-Most meg vagy!-szólt az eladő nő,és kivette Csőrit a ketrecből!

-Neee,,,,Brunkin ne haggy itt!

-Megbróbálom...

Csőrit ezután berakták egy kisebb ketrecbe,és a gyerekek újjongtak,hogy végre kaphattak kukipapagájt.

-Nah??Mivan elvitték a barátodat?

-Igen-mondta szomorúan Brunkin,de közben haragudott Karomra.-Segíts nekem.Egyedűl nem tudom visszahozni!

-Mit szólsz ehhez Króm??Halottad mit mondott Bruki?

-Hát...őőő...ja-nyögte oda nagy nehezen,mintha nem is tudom mi baja lett volna!

-Najó,de csak most az egyszer!-mondta Karom.-De csak most és kész!

-Fúú,,,nagyon köszöm,de most ki kéne valahogy szabadulni a ketrecből.

*

Csőri a kocsiban zögykölődötd,már majdnem hazaértek.Nagyon szomorú volt,senkit nem láthatott,még Karom és Króm is hiányzott neki.Jó volt neki az állatkereskedésben!Megérkeztek.A gyerekek kirohantak az autóbol  egyenesen fel az emeletre.

-Itt volnánk kis papagáj.És itt lesz a helyed!

Csőri csak csiripelt,azaz csak úgy halloták a gazdájük,de ő közben szomorú volt,ezeket mondta.:

-Ó..bár itt lenne velem valaki,Brunkin is jó lenne ha értem jönne!-és ekkor a távolból valaki megszólal-

-Szevasz!Én Toru vagyok!-mondta Toru  a gyík fiú-én már régen itt vagyok,ne félj nem bánnak majd rosszul,csak mindig ordítanak,meg veszekednek...

-Hát rendben...csak tudod nekem van egy testvérem Brunki,és őt nagyon szeretem,az állat kereskedésből jöttünk.Jah igen és még Karom és Króm is hiányzik ők a barátaink voltak...

-Hát,oké!Én elvagyok itt!De most itt vagy te!Lesz beszélő társam!

Ekkor Csőri ésToru nemtudták,hogy Brunki és a sasok ki akarnak szabadulni a ketrecből.

-Ne..engedjj.....ellllll!-ordította Brunkin,aki épp a ketrec ajtón akart kirepülni!-SEGÍTS MÁRR..NA!

-Jól vanna-ismét nyögte oda Króm,aki mindig-mindenhez lusta-és miben segítsek??

-Króm menj el...majd én segítek,és erős vagyok,nem úgy mint ő!

-Hööö??....nagyon vicces!-és egy nagyot fújott.

-És megvolnánk kintvagy a ketrecen túl!Most én jövök!

És ezzel mind a hárman kint voltak a ketrecen túl-on!

-Most már csak elkéne valahogy mennünk innen,,és egyáltalán hova vitték csőrit???

Ez jó kérdés,mind a hárman csak bámultak ki az ablakon a párkányon ülve,és csodálták a napot,hogy vissza jön egy Csőri.De hiába,nem fog vissza jönni!Talán ha ős is ki nem szabadul valahogy!

-Hé,Brunkin-nézte csodálkozva Króm Brunkit-ott egy rés,azon kimehetnénk!

-Jó ötlet!!Nah végre most az egyszer okos is voltál!

-Akkor menjünk ki!Hajrá,Karom és Króm majd én megyek!

-OKSA...

*

-PAPIPAPIIKAAAA!-szólt a gyerekeknek az ordító hangja,bróbálták csiripeltetni Csőri-t.Hiába ő nem fog csiripelni addig....

-Toruu,,Toruuuu,,a ketrecen van egy kicsi lyuk,hátha kiférek rajta és mehetek az utamra.

-Nem jó ötlet,,,én is voltám már abban a ketrecben,,,nah látod a farkamat??Látod,lehorzsolta a ketrec drótja és nem jó érzés volt,mit ne mondjak!

-Áhh...ki akarok mennii!!!!!Brunkit akarom!

-Hát akko próbáld meg!-szólt a válasz fentről a polc 2.-ik emeletjéről.Egy tengerimalac volt ott.

-Szia!!Új lakó vagy??Eddig aludtam nem tudtam,hogy itt vagy!

-Igen,de én már menni akarok!

-Én okos vagyok!Figyi egyszer kikell téged takarítani.

-Igen

-Nah akkor kivesznek téged,beraknak egy dobozba!És tettesd magad úgy...mintha meghaltál volna!

-Ez remmekkkk!!!Te zseni vagy!

*

-Ezzel megvolnánk!-mondta elégedetten Brunkin a mostmár kiszabadult madár!-Most már csak kérdezgetni kell a többieket,hogy holvan Csőri!És ha megmondják akkor végre jöhetünk vissza!

-Nem ilyen egyszerű....nem látták,hogy hova megy!Senki nem látta!Még a kocsit se tudják,nézd milyen sok autó van itt!

-Az igaz-Brunkin nagyon elszomrodott.Sóhajtott egyett és ezt mondta-Nem érdekel menjünk valamerre...hátha eljutunk odáig!

-Pff....tőlem....

**

-Reggelt-szóltak a gyerekek,akik épp most császkálódnak ki az ágyból!-papika megvan még??Igeeennn,itt van a mi kis papink!

-Psszzz,tengerimalac???HÉéJ

-Jajj,,haggyál már épp olvasok,és van nevem is! Szóval a nevem.:Csöpi

-Akkor az!Előbb mondták a konyhából hogy ma fognak takarítaniiiii!!

-WOOOWWW,,EZ IGEN!!Végre!

-IGEN ,...nagyon jó és vissza megyek a kereskedésbe!!-csiripelni kezdett örömében-

-PAPIKKAAA,,ma kitisztítunk,sőt most..anyuuu HOZD A LAPÁTOT KITISZTÍTJUK PAPIKÁÁT!

-Rendben-szólt a távoli hang-Tessék,de óvatosan nehogy elszökjön,nem volt olcsó.

-OKé,tudjuk-tudjuk,-már kivették a papagájt,és berakták egy dobozba!De márcsak valahogy elkéne szökni!Hogyan??Hát persze az ablakon át.Csőri elkezdett teljes torkából énekelni a kinti fán ülő madaraknak,és a kisfiú kinyitotta neki az ablakot,hogy had halják a vidám éneklést!

-Halkabban,cssss,cscsccs-csitítgadták Csőrit-HALKABBANNNNNN!!!-de még mindig nem hagyta abba!

-Anyuu-és a kisfiú fülét fogva rohant ki a szobából-Csőri,gyere megbolondult-és mire visszaértek már Csőri kint volt az ablakon!

-HAJRÁÁ,SOK SIKEERRRTTTT-mondták még egy utolsó búcsúzásként Toru és Csöpi-Még látjuk egymást.

*

Eközben a három fiú már Csőri keresésére indult,eddig semmi híre Csőrinek...

-Karom..-mondta nyűgösködve Brunki-nem bírom,,,feladom.

-SOHA ne add fel tesó,soha!Érted?Ne hogy össze ess!Mert akkor nem tudom mit csináljak veled.

-Jajjj....jól van könnyű mondani.

*

Eközben Csőri leült egy villanypózna tetejére és valaki elkezdett kuvikkolni melette.

-Kuvik-kuvik,ne félj nem harapok én Mary vagyok a galamb!Téged,hogy hívnak?

-Csőri-nek-válaszolta-segítenél?Én az állatkereskedésből vagyok,onnan elvittek egy házhoz,ott nem tetszett,és ezért vissza megyek a kereskedésbe!És a testvéremtől elszakítottak...

-Igen,azaz nem én,mert nekem vannak fiókáim,de a nagyobbik fiam elvisz téged!Geri gyere...

-Már is!...Oh szia!Geri vagyok miben segíthetek?

-Elvinnél az állatkereskedéshez?

-Persze,csak ülj a hátamra,majd én elviszlek!

*

-Csőri gyere márrrr...-ordította Brunkin aki már nagyon várta,hogy testvére hazajöjjön.-gyere..gyere...hej...gyereeeee...

-Nyugodj már meg.Nem mentünk sehová itt ülünk már 1-napja,de senki nem jön!

-BRUNKINNNNNNNNNNN....KAROM......KARÓMMMM.....SZIASZTOK!!!!-ordított valaki a távolból.És kivolt az?Hát Csőri!

-CSŐRIII....jajj,de jó,hogy újra látlak,hagy öleljelek meg!

-Én is nagyon örülök,hogy vagytok,jól vagytok,mióta vagytok itt?

-1 napja,huhh...de most nem tudok szólni semmit!Nagyon örülök,gyerünk menjünk vissza a kereskedésbe!

-Rendben-ekkor Króm segítségért kiáltozott-

-Segítsééégggg,,,,valakiii..segítsen.

Egy sas vitte el őt,és mindenki figyelte.Csőrinek eszébe jutott Toru és Csöpi.

-Skacok,,,kövessetek.

Elindultak a vissza a gyerekek házához,mindig ugyan úgy volt az ablak ahogy hagyta reggel.

-Toru,Csöpi itt vagytok?

Nem jött hang!

-Skacok-mondta reszkető hangon Geri-ne nézzetek hátra....ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!FUTÁÁSSS,,EGY MACSKAAA!!

Mindenki elkezdett ordítani,az emberek a szobában csak néztek kia z ablakon,hogy mit csinálnak a madarak!

-Segítségg..-ordítozta mindenki!

-Gyorsan gyertek be-mondta az egyik gyerek-gyertek no..

Gyorsan befuttok a szobába.A gyerekek csak nézték az állatokat,ilyen szépeket nem láttak!És nem is volt nekik föltűnő,hogy Csőri elveszett nekik!

-Psszzz,,,Csőri...psszz én vagyok az Toru.

-Áh,szia!Segíts!Elveszett az egyik barátunk Króm.

-OKé..benne vagyok!De hogyan?Én nem nagyon vagyok okos!Inkább Csöpi!Csöpiiiii ébredj!Kelj már fel!

-Mi van már...most nem mondjátok?Hé,szia Csöpi!De...ti kik vagytok?

-Nos,engem ismersz.Ő Brunki a testvérem akiről beszéltem,Karom és Geri...Nah,de az lenne,hogy Króm elveszett és valami terv kéne,de semmi senkinek nem jut eszébe!Mondj valamit!

-Hááttt,van nekem kötelem,egy kis létrám meg még amit találok,ahogy kiszabadultunk úgy már mehetünk is!

-És Toru?Vele mi lesz?

-Nem tudom!Mi lenne, ahogy kijön úgy kijön-válaszolta flegmán Csöpi-de most ne ezzel törődjünk.

-Csöpi,de én miért nem mehetek veletek?Persze!

-Jó...-kicsit elgondolkodott és ezt mondta-hát legyen,örüljetek!

-Örülünk is!Azért köszi!

-Nincs mit-megvonta a vállát és kinézett az ablakon-legyen,nekem mind egy!

-Jó,ennyi elég lesz!Megkell keresni és kész!

Ahogy elindultak megkeresni Krom-ot,úgy elis fáradtak!

-Jajj...kifulladtam!

-Én is!Valakinek nincs vize?Senki nem hozott?-mindenki a fejét csóválta-szóval nem!

-AZTAAA!!Nézzetek fel!-ott látták a sasot aki elvitte Krom-ot!

-VÉGREEE!!KROOMM!ITT VAGY?

A távolból szólt egy hang és az Krom volt!Végre megtalálták egymást!Mindenki örült egymásnak!A sas nem akart vele rosszat tenni,csak azt hitte valami egér féle!

-Végre-mondta Karom-nagyon hiányoztál!De most már itt vagy!

-Igen,de én is nagyon megijedtem!Mind egy ..ne is beszéljünk róla!

*

-Háátt,,ennyi volt?Te már Csőri itthon vagy!Geri is hazament,és Toru és Csöpi is hazament!-mondta kicsit elszomorodott hangon Brunki!Hazamentek az állatkereskedésbe együtt azaz Csőri,Brunki,Karom és Króm!

Végül a kukipapagájok, a sasok is hazamentek!Többet már nem volt köztük veszekedés!Ugyan úgy folytatódott minden!Az eladók észre se vették ,hogy elmentek a ketrecől az állatok!

Végül minden jóra fordult!Szerették egymást!És ugye Boldogan éltek míg meg nem...

-Csőri!!!Hol van Csőri?

-Buuu...

-ÁÁÁÁÁÁ....megijesztettél

-Tudom,az volt a célom!

-Hehe!Jó barát vagy!Eszünk valamit?

-Igen!Ehetünk!

Szóval Boldogan éltek míg meg nem ették az ennivalójukat,utána visszamentek a ketrecbe,és folytatták a napot ahogy elkezdték!

 

VÉGE!

 

 

 

 

 

 

-

 

 

 

-